Hogyan dolgozom

Iskoláskorú, illetve idősebb gyermekeket tudok fogadni. A bejelentkezés telefonos egyeztetéssel kezdődik. A szülőkkel való első interjú során többek között kitérünk a gyermekükkel kapcsolatos nehézségekre. Áttekintjük a gyermek fejlődéséhez köthető főbb életkori szakaszokat. Milyen erőforrásai vannak a gyermeknek, amelyeket kamatoztathatunk? Mi okoz a gyermeknek nehézséget? Milyen veszteségek érték a családot? Milyen megoldási módokat alkalmaztak ezekben a helyzetekben? Milyen nevelési elveket követ a család? Hogyan kommunikálnak egymással? Milyen büntetési, jutalmazási szokások érvényesülnek a családban? Milyen formában zajlanak a közös családi programok? Szeret-e iskolába, óvodába járni? Milyen a kapcsolata a kortársakkal?

A gyermekkel való találkozások játékos formában zajlanak, ahol feltérképezem, hogy milyen érzelmi, pszichés fejlődési úton halad a gyermek. Milyen dolgok foglalkoztatják? Az életkorának megfelelően használja-e a kommunikációs csatornákat? Milyen magatartásmódokat kellene kialakítani, vagy visszaállítani? Milyen képességei vannak, amelyeket erősítheti kellene? A foglalkozások hossza a probléma jellegétől függően 5-12 (50 perces) alkalom, heti rendszerességgel.

A gyermeknevelés során számos esetben a szülők elbizonytalanodnak a döntéseikkel, a gyermekük helyes nevelésével kapcsolatban. A cél, hogy a gyermek egy meleg, szeretetteljes környezetben éljen, ahol biztonságban érezheti magát. Sok esetben a gyermek tünethordozó, amely a családban felmerülő diszfunkcionális működés hatására alakul ki. Egyéb esetekben a nem megfelelő iskolaválasztás, tanulási nehézségek, kortársakkal való konfliktus, haláleset, válás is felborítják a gyermek lelki békéjét. A múlt egyes helyzetei felélednek, ezért a szülők hasonlóan reagálnak, mint ahogy azt a szüleik is tették. Nehéz felismerni, de ha ez megtörténik, akkor további feladatot ad ezeknek a megfelelő kezelése, olyan módú fenntartása, hogy a pozitív változások beépüljenek a mindennapjaikba.

Tanulási nehézségek, beilleszkedési nehézségek

A tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknél (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, egyéb esetekben is) felléphet szorongás, önértékelési zavar, motivációhiány, viselkedészavar, félelem az iskolai kudarctól, érzelmi zavar, szociális magatartászavarok, pszichoszomatikus zavarok (fejfájás, hasfájás). Ennek a felismerése nagyon fontos, azaz a gyermek a tanulási képességeit meghatározó funkciók fejlettségében elérjen egy optimális szintet. A család, a környezet szerepe ebben, hogy erősítse, elfogadja. A logopédiai és a fejlesztő foglalkozások mellett a pszichológiai megsegítés is indokolt lehet.

Haláleset

Ha bekövetkezik a családban a haláleset, akkor jelenléttel, gondoskodással, közelséggel segíthetjük a gyászolót. Fontos, hogy a korábban használt mindennapi rutinok megmaradjanak. Engedjünk teret a gyermeknek beszélni az érzéseiről. A gyászreakció váltakozó érzéseket hozhat magával: szorongás, düh, félelem, szomorúság, szégyen, bűntudat. A gyászfolyamat során koncentrálási nehézség, magatartászavarok léphetnek fel. A feldolgozás azokkal a játékokkal történhet, amelyeken keresztül az adott gyermek a legszívesebben kifejezi az érzéseit. A gyermekek gyászreakcióit tartsuk tiszteletben.

Szorongás

A szorongásnak adaptív értéke valamilyen megoldásra sarkall minket. Kórossá válik, ha indokolatlan, túlméretezett, irracionális, vagy akadályozza az adott személyt a mindennapokban. A gyerekek gyakran leblokkolnak a felelésnél, nem mernek megszólalni, izzad a tenyerük, visszahúzódóvá válnak. Máskor a szorongás dühroham, agresszív megnyilvánulás formájában is előfordulhat. Fontos, hogy a gyermek képességeit a szülő reálisan kezelje, ne legyenek túl magasak az elvárásaik a gyermekkel szemben, hanem egy optimális szintet igyekezzenek megtartani. A családban előforduló változások hatására is előfordulhat a kisgyermekeknél szorongás, mint például a válás, haláleset, kistestvér születése, vagy bármi egyéb, ami a gyermeknek túlzott szorongást indukálhat.

Pályaválasztási tanácsadás

A pályaválasztási tanácsadás során segítek a gyermeknek, hogy személyes erőforrásait a számára legkedvezőbb szakmában kamatoztatni tudja, képességeit felhasználva egy olyan irányba induljon el, melyet a jövőben örömmel végez.

Válás

A válási krízis a család minden tagját megterhelő esemény. A gyermek válási helyzetre adott reakcióit az életkora, személyiségének érettsége határozza meg. A válásra adott kezdeti reakciók a következők lehetnek. Fokozott ragaszkodás, elhagyástól való félelem, szomorúság, harag, vágyakozás a távollévő szülő után, félelem, hogy bármitől megfosztják, vagy éppen agresszió is megmutatkozhat. Serdülőknél gátlásosság, nyugtalanság saját jövőjükkel kapcsolatban, partnerkapcsolati problémák.

Hogyan közöljük a gyermekkel a döntést?

A gyerekeket tájékoztatni kell a válás tényéről, azonban nem szabad olyan információval terhelni őket, amiket nem tudnak elhelyezni, az önértékelésüket rombolják, esetleg bűntudatot keltenek bennük. A gyermekeknek meg kell mondani, hogy a válás nem azt jelenti, hogy tőlük is el akarnak szakadni. Nehéz volt a döntés, de nem találtak jobb megoldást. Hol és hogyan fognak élni a továbbiakban, ha megtörténik a válás. Milyen gyakran fogják látni az elköltöző szülőt. A gyermekeknek érthető nyelven kell elmagyarázni, hogy miért költözik el az egyik szülő. Minden kérdésükre igyekezzünk válaszolni, mert csökkenti a bizonytalanságukat. A házastársi konfliktusok olyan formáját mellőzük, ami rossz fényben állítja be a másik szülőt.  Ne hibáztassuk a gyermeket, sem a másik szülőt a válásért, mert nem szabad a gyermeket arra kényszeríteni, hogy állást foglaljon az egyik szülő mellett. Jó, ha a válással minél kevesebb dolog változik a gyermekek életében: iskola, lakóhely, kortárskapcsolatok.

A konzultáció a szakmai etikai elvárásoknak megfelelően zajlik, titoktartással történik. A pszichológussal folytatott tanácsadás nem helyettesíti a terápiás pszichológusi, illetve gyermekpszichiátriai megsegítést.